Határtalan boldogság

2007. december 21.
Katt: EU, globál, közigazgatás, Gondolat
Nincsenek megjegyzések »

Néhány napja egy új-zélandi ismerősömmel utaztam éppen haza Toulouseból. Szegénynek már lejárt a vízumja, és minden határon vegzálták a határőrök, ahogy egyik repülőről szálltunk át egy másikra. Itt felmerült, hogy az én útlevelem néhány hónap múlva le fog járni, és folyamatosan azon gondolkodom, hogy meghosszabbítsam-e.

A kérdést az teszi érdekessé, hogy nagyon szeretnék utazni. Minden felé, Európán kívülre éppúgy, mint Európán belül. Vagyis a válasznak egyértelműnek kellene lennie: szükségem van az útlevélre. A másik oldalon viszont az EU csatlakozás óta majd szétvet a boldogság, amikor a személyimmel utazok az Unión belül mindenfelé, és csakazért sem vagyok hajlandó az útlevelemet használni. Gyerekként is sokat utaztunk a szüleimmel. Kijártunk Belgrádba, Bécsbe vásárolni, és nagyon belémívódott a határátkelők félelmetes volta. Az amikor alvást kellett tettetnünk bátyámmal a hátsó ülésen, hogy a fejünk alá rejthessünk néhány üveg italt.

Emlékszem, amikor először álltam meg schengeni “határon”. Egy valamikori francia-belga határátkelő volt. Jelenleg az épületben egy Jaguár-kereskedés működik. Fantasztikus érzés volt! Minden gondolkodás nélkül is éreztem, hogy mennyire elhibázott ez a gyerekes határosdi, és ma végre Magyarország is közelebb került a végéhez.

Határtalanul vagyok boldog.

A Világbank is a YouTube-on!

2007. szeptember 26.
Katt: globál
Nincsenek megjegyzések »

Valójában már egy bő hete van hivatalos csatornájuk, de a kezdeti videók után most rakták ki az első filmjüket. Mindenképpen ajánlom, hogy vedd fel ezt az RSS szálat is az olvasójába, ha érdekelnek a harmadik világ problémái.

Az EU döntött a Microsoft ügyében

2007. szeptember 24.
Katt: nyílt szabvány, ip, Gondolat
Nincsenek megjegyzések »

Az Economiston a héten több cikk is a Microsoftról szólt. Az egyik eset az EU döntését és ennek hatásait nézegeti, a másik  a szoftveróriás amerikai helyzetéről “csacsog” (szomorú, de leginább csacsogásnak érzem az írást), míg a harmadik a két kontinens szabályozáshoz való hozzáállását veti össze. Az első két cikkből az én fantáziámat legjobban egy mondat ragadta meg, miszerint:

With this judgment Europe and America have clearly moved further apart in antitrust matters. But whether, as some fear, these differences turn into a full-blown transatlantic conflict remains to be seen. After all, the administration in Washington will probably have changed several more times before the Microsoft case finally draws to a close.

Manapság a trösztellenes és az összeolvadásról szóló döntések során nekem mindig egy szó jut az eszembe: globalizáció. Egyrészről nagyon érdekelne, hogy mi lett volna, ha a HP-Compaq mergert mondjuk az EU nem hagyja jóvá, miközben amerikában szabad utat kap az összeolvadás. Másrészről a Microsofttal kapcsolatban, sokkal inkább az az érzésem, hogy mindenféle nyilatkozatok ellenére is, a két kontinens (és valszeg Japánt is bátran bevehetjük harmadiknak) nagyon szépen kiegészíti egymást. Eddig minden nagyvállalatnál dolgozó ismerősöm (és nem túl mély saját tapasztalataim is) arról győztek meg, hogy ezeket a cégeket nagyon nem kell félteni. Pl a Microsoft esetében ma már általánosan elfogadott tény, hogy az Internet Explorer kapcsolásáról szóló perek közel 8 évvel elkéstek.

Ezek után nekem az az érzésem, hogy a hasonló döntések még ha kontinensenként el is térnek valójában összességében egyértelműen közelebb visznek minket valamilyen társadalmilag kívánatos állapothoz. Persze ez nem kőbe vésett igazság, és a fentiek is pusztán megérzések. De egyelőre, én támogatom az EU bíráskodását.