Jó-e a fejlődő világnak, hogy leszarja az IP-t?

Na végre! Már egészen untam az életem Toulouseban, amikoris tegnap észrevettem a falon, hogy a másodéveseknek beindul az IP (intellectual property, szerzői tulajdonjogok) munkacsoport. Azonnal be is jelentkeztem rá, hiszen a találka során felszolgált szendvicseket előzetes jelentkezéshez kötötték. Kurva jó volt! Az előadó Gilles Saint-Paul volt.Csak néhány érdekességet emelnék ki. Különösen, mert a cikk megjelent a World Economistban is. A cikk egyébként teljesen verbális, ugyanakkor inkább a konlúziókról szól, vagyis nem árt valamennyi kapcsolódó háttértudással rendelkezni. De jöjjenek inkább a számomra meglepő eredmények (és a hozzá kötődő megjegyzéseim). (Vastag és/vagy dőlt betűvel szedem az előadáson elhangzottakat, a többi az én hozzáadott értékem.)

Konlúzió: nem jó nekik. Én meg voltam eddig győződve róla, hogy az IP elkerülésével fel tudják gyorsítani a saját fejlesztéseiket, és így “érettebb” gazdasággal tudnak kilépni a világpiacra. Ez különösen azért is tűnik jogosnak, mert egészen a XX. század elejéig az USA (a mai legnagyobb szerzői jogi lobbik hazája) sem védte a szerzői jogokat, majd először elkezdte megkövetelni, hogy más országok tiszteletben tartsák az ő jogait, később pedig ő is elfogadta mások szerzői jogát. Ebből a konklúzióból azt is gondolhatnánk, hogy az USA-nak sem tett jót a szerzői jogok figyelmen kívül hagyása. A helyzet azonban nem feltétlenül ennyire egyszerű. Ma a fő probléma az, hogy (1) az IPR jogokat figyelmen kívül hagyó országokat elkerüli a tőke, (2) a kompetitív komparatív előnyök elmélete alapján nem érthető ez a fajta erőltetett specializáció. A kompetitív komparatív előnyös érvelés viszonylag gyorsan le lehet azzal nyomni, hogy az elmélet közel sem teljes, gyakorlatilag statikus. A másik kérdést viszont empírikus tényként mutatta be az előadó.

Mi a megoldás?

Természetesen megoldással nem tudott szolgálni, de egy alternatívával igen.

Az egyszerű (és hibás) alternatíva: nemzetközi egyezménybe foglalt eltérő hosszúságú védelem a fejlődő és a fejlett országoknak. E szerint a fejlett országokban korábban/később válna szabadon használhatóvá egy szabadalom, mint a fejlődő országokban. Amennyiben korábban járnak le a szabadalmak a fejlődő országokban, akkor ott gyorsabban eshet a szabadalmazott termék ára, ami jó. Ugyanakkor ez az áresés nem segíti elő az adott ország innovációs piacának a fejlődését, hiszen a cégeknek az az érdeke, hogy minél tovább magas árakat alkalmazhassanak.

Éppen ezért a jó megoldásnak az tűnik, ha a fejlődő országok a fejletteknél szigorúbb szabadalmi rendszert vezetnek be, és a hazai szabadalmakat puhán kezelik. Így otthon le lehet nyomni az árakat (Kínát és Indiát leszámítva kis piacról van szó, vagyis nincsen nemzetközi hatása), a világpiacon pedig fent lehet tartani. Ez persze problémás, hiszen egy szabadalmi rendszer fenntartása költséges. Nagy országok esetében pedig a hazai kemény rendszer lehet a kifizetődő, hiszen a magasabb beruházásokhoz vezet. (Ami persze rövid távon lehet, hogy már túlságosan is költséges lenne, illetve amúgy is kérdéses ezen országok fizetőképessége.)

A nyílt forráskód támogatása elhibázott lépés. Na, ez volt az a pont, amivel nem értettem egyet. Szerintem a faszi egész egyszerűen nem érti, hogy a nyílt forráskód hogyan működik. A cégek nem a kódból élnek, hanem vagy a harwareból, amire telepítik, vagy a tanácsadásból, amit a kód mellé adnak. A kódot pedig cégként annyira fejlesztik, amennyire ez a fő tevékenységükhöz szükséges. Az azonban jól jöhet ha az állam segíti ezt a közös tudást előállítani. (Ellentétben azzal, amikor egy-egy cég segíti ezt a tudást előállítani, és magának megtartani.)

3 Responses

  1. Muraközy Balázs szerint

    Elkerüli a tőke - hm, hát nyilván nincsen szó ingyenebédről, az IPR leszarásának vannak költségei is. De mennyi is, és hogy viszonyul az előnyeihez?

    IPR heterogenitása. Nekem úgy tűnik, hogy a vita ezen a szintem nem veszi figyelembe azt, hogy a IPR minden szempontból rendkívül heterogén. Ha ezeket sikerül szétválasztani (akár csak process-product innováció szinten is), akkor a policy elemzés talán sokkal érdekesebbé válhatna. nekem ez elhanyagolt, de rendkívül fontos témának tűnik. A rövidebb-hosszabb idő leegyszerűsítés nem elég.

  2. adaniel szerint

    Nem hiszem, hogy a szabadalom védelmi idejének változtatása egy nagyon üdvözítő út lenne, sokkal inkább gondolom, hogy a jól alkalmazott árdiszkrimináció lehet a megoldás: a különböző országok keresletéhez, árrugalmasságához kellene a szellemi tulajdonjogok árát igazítani. Szerintem a fejlődő országok gyakran azért szállnak ki az IP rendszerből, mert kiárazzák őket.

  3. V szerint

    És mégis hol diszkriminálnál árat? Olcsóbban adod a licenszet? Az árdiszkrimináció mindig a kínálati oldal érdekében áll, vagyis ha ezt nem teszik, akkor valószínűleg tartanak a versenytől. Egyébként könnyen el tudom képzelni azt is, hogy az árdiszkrimináció fel sem merül, mert a szabadalom tulajdonosa nem kívánja másokkal megosztani a találmányát, vagyis nem ad el licenszeket. Szerintem sok szempontól éppen erről szól a szabadalmak figyelmen kívül hagyása.

    Persze azzal lehet érvelni, hogy két egyensúlyi helyzet van, az egyikben a fejlődő országok figyelmen kívül hagyják a szabadalmi rendszert, a cégek pedig megpróbálják elkerülni az adott országot, a másikban pedig a fejlődő országok betartják a szabadalmi rendszert, a cégek pedig vállalják, hogy árdiszkriminálnak, és megosztják a tudásukat a fejlődő országokkal is.

Mondd el a véleményedet!

XHTML: Néhány HTML elemet bátran használhatsz: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <code> <em> <i> <strike> <strong>