Határtalan boldogság

Néhány napja egy új-zélandi ismerősömmel utaztam éppen haza Toulouseból. Szegénynek már lejárt a vízumja, és minden határon vegzálták a határőrök, ahogy egyik repülőről szálltunk át egy másikra. Itt felmerült, hogy az én útlevelem néhány hónap múlva le fog járni, és folyamatosan azon gondolkodom, hogy meghosszabbítsam-e.

A kérdést az teszi érdekessé, hogy nagyon szeretnék utazni. Minden felé, Európán kívülre éppúgy, mint Európán belül. Vagyis a válasznak egyértelműnek kellene lennie: szükségem van az útlevélre. A másik oldalon viszont az EU csatlakozás óta majd szétvet a boldogság, amikor a személyimmel utazok az Unión belül mindenfelé, és csakazért sem vagyok hajlandó az útlevelemet használni. Gyerekként is sokat utaztunk a szüleimmel. Kijártunk Belgrádba, Bécsbe vásárolni, és nagyon belémívódott a határátkelők félelmetes volta. Az amikor alvást kellett tettetnünk bátyámmal a hátsó ülésen, hogy a fejünk alá rejthessünk néhány üveg italt.

Emlékszem, amikor először álltam meg schengeni “határon”. Egy valamikori francia-belga határátkelő volt. Jelenleg az épületben egy Jaguár-kereskedés működik. Fantasztikus érzés volt! Minden gondolkodás nélkül is éreztem, hogy mennyire elhibázott ez a gyerekes határosdi, és ma végre Magyarország is közelebb került a végéhez.

Határtalanul vagyok boldog.

További oldalak: 1 2

Mondd el a véleményedet!

XHTML: Néhány HTML elemet bátran használhatsz: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <code> <em> <i> <strike> <strong>