lódít.

Steve Jobs az Apple vezetője a minap írt egy cikket, amelyben az iPodba épített DRM technológiát a zenekiadóknak rója fel.

The rub comes from the music Apple sells on its online iTunes Store. Since Apple does not own or control any music itself, it must license the rights to distribute music from others, primarily the “big four” music companies: Universal, Sony BMG, Warner and EMI. These four companies control the distribution of over 70% of the world’s music. When Apple approached these companies to license their music to distribute legally over the Internet, they were extremely cautious and required Apple to protect their music from being illegally copied. The solution was to create a DRM system, which envelopes each song purchased from the iTunes store in special and secret software so that it cannot be played on unauthorized devices.

Jobs elismeri, hogy ez nem egy igazán jó megoldás, és három lehetőséget vázol fel.

1. Marad a jelenlegi rendszer, ahol a Microsoft, az Apple és a Sony saját DRM-mel védett zenét árulnak a saját honlapjaikon, amit csak a saját zenelejátszóik játszanak le.
2. Az Apple megosztja a DRM rendszerét a versenytársakkal, így egy közös szabványt alakítanak ki.
3. A zenekiadók nem követelik meg a DRM támogatását.

Steve Jobs a második lehetőséget nem tartja megvalósíthatónak. Szerintem ebben teljesen igaza is van. (Túl könnyű lenne feltörni a rendszert, ezt pedig nem vállalhatja.)

A másik két pont viszont szerintem sántít. Az első pontnál Jobs a mellett érvel, hogy egy tipikus iPodon a zeneszámoknak kevesebb mint 3%-a védett. Ezt pedig nem lehet lock-innek nevezni.

[…] under 3% of the music on the average iPod, is purchased from the iTunes store and protected with a DRM.Ugyanakkor később azt állítja, hogy 2006-ban az eladott zenék 10%-a volt DRM-mel védett.

In 2006, under 2 billion DRM-protected songs were sold worldwide by online stores, while over 20 billion songs were sold completely DRM-free and unprotected on CDs by the music companies themselves.

Valószínűleg mind a két arányt illetően igaza van,. Ez mindössze azt jelenti, hogy az emberek nem cserélik le évente teljes zenegyűjteményüket (ettől a megállapítástól azért nem kell hasraesni), hiszen az elmúlt években vásárolt DRM-mel védett zene, habár a zenék 10%-a, mégis az összes általunk hallgatott zenének kevesebb, mint 3%-a. (A lecserélés ütemét valójában még ez sem teszi teljesen helyre, hiszen sok CD-vásárló azért CD-t vesz, mert nincsen iPodja, de ez annyira nem fontos.)
Miután a fenti 10 százalék 75 százalékát az iTunesról vásárolták, ezért azt mindenképpen elmondhatjuk, hogy a felhasználók egészen lassan cserélik le a zenegyűjteményüket.

Természetesen arról nincsenek adatok, hogy a 3%-ból mennyi volt az új szám az iPodokon, pedig ez lenne az igazán izgalmas kérdés. Ez mutatná meg azt, hogy a felhasználókat az Apple képes lesz-e magához láncolni vagy sem.

Jobs összességében azt állítja, hogy ő leginkább a harmadik pont megvalósulásának örülne, mert ez lenne mindenkinek a legjobb. Habár abban egyetértek vele, hogy a fogyasztóknak valóban ez lenne a legjobb, ugyanakkor szerintem ő ezt annyira nem szeretné. Pusztán azért írhatja ezt, mert az Apple imidzse ezt megengedi/megköveteli, és amúgy sincsen mitől félnie, a kiadók valószínűleg úgyse fognak belemenni a DRM elvetésébe.

Habár a fenti három lehetőség közül én egyértelműen a harmadikat támogatom, szerintem az a kiadók lobbitevékenységének eredményeként még hosszú ideig nem lesz elérhető. ugyanakkor van egy Jobs által nem említett megoldás is, ez pedig a DRM-rendszerek közti korlátozott átjárásról szól. Vagyis, ha én le szeretném cserélni az iPodomat Zunera, akkor bemegyek az Apple vagy a Microsoft boltjába, ahol szépen átkódolják a számaimat. Sőt, igazából még csak erre sincsen szükség, az is bőven elég, ha az iTunes honlapja (az én engedélyemmel) elküldi az általam megvásárolt zenék listáját a Zune honlapjának. Így onnan a számokat azonnal letölthetem.

Ezt a megoldást lehet még tovább is bonyolítani, pusztán az adatmegosztás szintét kell növelni. Persze egy idő után már alaposan elkezdenék izgulni a személyiségi jogaim miatt.

Ma ráakadtam néhány régi Tim O’Reilly cikkre. Gondolom talán másoknak is érdekes lehet.

Az alábbi a Microsoftra vonatkozva hangzik el:
“Given enough developers and a network to connect them, open-source-style development behavior emerges.”

A szerző pedig láthatóan nem hallott még a láthatatlan kézről, egyébként lehivatkozná:
“The architecture of Linux, the Internet, and the World Wide Web are such that users pursuing their own “selfish” interests build collective value as an automatic byproduct.”
Ja, az Internet és a WWW is nyílt kódú (public domain) rendszerek.

Tim O’Reilly a nyílt forrás jelentőségéről

Az alábbi linket a fenti cikk alapján találtam meg, habár akár összeesküvés-elméletnek is tarthatjuk, attól még érdekes.

Az elmúlt napokban több oldal is beszámolt az Európai Bizottság megbízásából készült tanulmányról (angol nyelvű), amely szerint a nyílt forráskódra történő váltás költségmegtakarítással jár. A tanulmány ugyanakkor megjegyzi, hogy a váltáshoz kapcsolódó költségek eredményeként rövid távon a költségek növekedésével kell számolni, illetve elképzelhető, hogy az alkalmazottak gagyinak tartják a szabad szoftvereket.

Mindenkinek melegen ajánlom legalább a pusztán 3 oldalas vezetői összefoglalót!
A tanulmányt a maastrichi United Nations University készítette, ami elsőre mindenképpen pártatlanabbnak tűnik a Microsoft által a fentiek ellenkezőjét bizonyítani hivatott “Get the facts” kampánynál.

A fentiek után bennem is felmerült néhány kérdés:

1. Lesz-e a tanulmánynak bármi foganatja Magyarországon? Miután én jelenleg nagyon bízok az Elektronikuskormányzat Központ tevékenységében, ezért csak remélni tudom, hogy szavuk is van a kormányban.
2. A fenti ellenérvek másodika a visszájára is fordulhat, ha már egy kritikus tömeg váltott szabad szoftverre.
3. A Microsoftnak már csak a kapcsolódó termékei miatt sem érdemes elveszítenie az érintett felhasználók jelentős körét, ezt alátámasztja a nemrég beindult tanácsadói üzlete is, ami több nyílt forráskódú vállalkozás alapvető bevételi forrása. Ezek után felmerül a kérdés, hogy netán ő is tovább nyitja-e majd a saját forráskódját? Szerintem először is erre nincsen lehetősége, hiszen a nyílt forráskód egyik jellemzője, hogy így fejlődött ki. Egy hirtelen megnyitott kód valószínűleg sokezernyi eddig még fel nem fedezett biztonsági rést tenne egyértelművé, amivel inkább csak lejáratná magát. Ezzel szemben viszont mindenképpen lehetősége van arra, hogy 1) az alapvető szoftverparkját ingyenessé tegye, 2) felkaroljon egy nyílt forráskódot fejlesztő/értékesítő céget.

A második alternatívával mások a Novell-Microsoft egyezkedést követően már foglalkoztak, ezért itt csak az elsőről szólnék.

Ingyenes használat
Amennyiben az alapvető szoftverke ingyenes felhasználásával képes lenne a Microsoft is átvenni a nyílt forrás költségelőnyt meghatározó jellemzőit (Ez azért az önképzést lehetővé tévő forráskód megléte nélkül igen kérdéses.), akkor egy olyan a felhasználók egy olyan játékot játszanak, ahol mindenkinek megéri váltani, ha a többiek is váltanak. Ebben az esetben viszont a Microsoft is lép, és ingyenessé teszi a saját programjait. Ezeket a programokat viszont a felhasználók már jobban ismerik, így a költséghatékony megoldás az, ha megvárjuk, míg a többiek váltanak, kifizetik az ezzel járó képzési költségeket, majd amikor a Microsoft már váltott, akkor nekünk nem kell semmit sem fizetnünk. Amennyiben tömegesen felismerik az emberek ezt a stratégiát, akkor mindenki a másikra vár majd, hogy kényszerítse ki a Microsofttól a váltást, így végül senki sem fog váltani, és minden marad a mai helyzetben.
Miután azonban a váltás a társadalom egésze számára is előnyös, ezért egy ilyen elmozdulást az államnak is támogatni illene. Így elérhető a fenti (részleges) váltással végződő egyensúly. Ebben az esetben a fő kérdés az, hogy a részleges váltás nem lehet-e a teljes váltásnál is rosszabb, hiszen várhatóan a Microsoftnak továbbra is érdeke lesz a szabványokat csak szóban támogatni. (A nyílt kód esetében a nyíltság miatt erre tendenciaként nincsen esély.)

Tisztaszoftver program

A fenti ingyenes használat eredményeit megpróbálhatjuk megnézni a hazai váltási költségek elemzésével. Miután ma az állam bácsi az adófizetők pénzéből évi 1 milliárdért lehetővé teszi, hogy a felsőoktatásban és a közoktatásban tevékenykedő intézmények és egyének ingyen (1 milliárd forintért) jussanak különböző Microsoft termékekhez, így nálunk gyakorlatilag megvalósul az ingyenes használat. Így itt elvégezhető a fentiek gondolatmenet alapjául szolgáló hipotézis (elegendő-e az ingyenesség vagy nyitottság is kell?) ellenőrzése.

Miután erre időm nincsen ezért csak egy konkrét mondanék. Saját megrendelői tapasztalat alapján bátran állítom, hogy a nyílt kódban történő honlapkészítés olcsóbb a zártnál, még akkor is, ha ehhez nem egy többé-kevésbé kész rendszert szab át/egészít ki a programozó csapat.