Határtalan boldogság

2007. december 21.
Katt: EU, globál, közigazgatás, Gondolat
Nincsenek megjegyzések »

Néhány napja egy új-zélandi ismerősömmel utaztam éppen haza Toulouseból. Szegénynek már lejárt a vízumja, és minden határon vegzálták a határőrök, ahogy egyik repülőről szálltunk át egy másikra. Itt felmerült, hogy az én útlevelem néhány hónap múlva le fog járni, és folyamatosan azon gondolkodom, hogy meghosszabbítsam-e.

A kérdést az teszi érdekessé, hogy nagyon szeretnék utazni. Minden felé, Európán kívülre éppúgy, mint Európán belül. Vagyis a válasznak egyértelműnek kellene lennie: szükségem van az útlevélre. A másik oldalon viszont az EU csatlakozás óta majd szétvet a boldogság, amikor a személyimmel utazok az Unión belül mindenfelé, és csakazért sem vagyok hajlandó az útlevelemet használni. Gyerekként is sokat utaztunk a szüleimmel. Kijártunk Belgrádba, Bécsbe vásárolni, és nagyon belémívódott a határátkelők félelmetes volta. Az amikor alvást kellett tettetnünk bátyámmal a hátsó ülésen, hogy a fejünk alá rejthessünk néhány üveg italt.

Emlékszem, amikor először álltam meg schengeni “határon”. Egy valamikori francia-belga határátkelő volt. Jelenleg az épületben egy Jaguár-kereskedés működik. Fantasztikus érzés volt! Minden gondolkodás nélkül is éreztem, hogy mennyire elhibázott ez a gyerekes határosdi, és ma végre Magyarország is közelebb került a végéhez.

Határtalanul vagyok boldog.