A World Economic Forum ma publikálta a “The Global Information Technology Report”-ját. Habár egyetértek azzal, hogy különösen a 33-ik helyre érve ma nem ez a legégetőbb terület Magyarországon, talán érdemes néhány percet elidőzni az ICT témán is. Különösen, mert a jelentés egy szerintem nagyon fontos idézettel, és gondolattal indít:
Ray Kurzwell amerikai jövőkutató figyelte meg, hogy “A tizenkilencedik században több technológiai változást láthattunk, mint az azt megelőző kilencben együtt. Utána a huszadik század első húsz évében több fejlődést, mint a teljes tizenkilencedik században. […] Ugyanígy a 21. században se száz évnyi - sokkal inkább 20 000 évnyi haladást - fogunk megélni (a mai ütemben számolva)” Egy ilyen meglepő állítás, ha igaznak bizonyul, jelentős hatással lesz arra, hogy miképpen éljük mindennapjainkat és végezzük munkánkat. Ez azt jelenti, hogy a nem várt változásokhoz való alkalmazkodás képessége lesz minden területen nem csak a siker, de a túlélés paradigmája is.(kiemelés tőlem)
Olvass tovább »

Mióta az Independent bocsánatot kért az elmúlt években a kannabisz dekriminalizálásáért tett erőfeszítéseiért itthon mindenki ismét vagy azért veri a mellét, mert ő ezt már korábban is megmondta, vagy azért mert az Indepentent valójában csúsztat. Az általam olvasott cikkek közül egyetlen egy bekezdést tartottam csak valóban relevánsnak, ami szintén az Index cikkből származik:

drogpolitikánknak a dohány- és alkoholpolitikához hasonlóan a használat szabályozására és az ártalmak megelőzésére kellene koncentrálnia, nem pedig a használat mint olyan betiltására. Az illegális drogokat az alkohollal, a dohánnyal és a receptre kapható gyógyszerekkel együtt, egységes keretben kellene szabályozni (Sárosi Péter, a Társaság a Szabadságjogokért Drogpolitikai programfelelőse)

De szerintem a lényeget még ők sem fogták meg igazán. Habár a politikusaink nem képesek abban egyezségre jutni, hogy merre kriminalizáljanak, attól még igazán próbálkozhatnának legalább a potenciális felhasználókat (lehetőleg torzítatlanul) felvilágosítani a drogok ma ismert hatásairól. Miután pedig a potenciális felhasználók jelentős része ma valamelyik oktatási intézmény tagja, ezért ez nem is teljesen lehetetlen.

Vagyis szerintem a drogpolitikában ma huszadrangú kérdés, hogy kit, mennyire büntetünk. Mert habár ez egy nagyon fontos elvi állásfoglalás a döntésképtelenség nem fogja megoldani a problémát, Ezért inkább legyünk pragmatikusak, és foglalkozzunk nagy erőkkel a megelőzéssel! Ez már csak azért is fontos lenne, mert például a vonzó holland helyzetre mutogatóknak is illene felismerniük, hogy a drogliberalizációt sok-sok éven keresztül készítették elő a többnyire a fiatalok felkészítésével, oktatásával.

Persze az még mindig kérdés, hogy mi lenne ma Hollandiában, ha végül nem liberalizáltak volna. De mi itt még nem tartunk.

Antal Dani rövid versenyképességről szóló bevezetője szerintem több ponton is hibás, illetve nem eléggé megalapozott.

Statisztikák
Látom te is belesétáltál a szokásos hibába az EUs statisztikák értelmezésekor.

Az Eurostat szerint a tavalyi reálgdp növekedés (az előző évhez képest) az EU különböző “szintjeiben”, vagyis rendre az eu27, eu25 és az eu15-ben, illetve viszonyításként az usában: 2,9; 2,9; 2,7 és 3,3 százalék.

Persze az új csatlakozók csak 2 százalékponttal húzták fel a átlagos növekedést, de tartok tőle, hogy ez a két százalékpont nem a liszaboni stratégia eredménye, hanem pusztán a gazdasági felzárkózásé. Persze ettől még a 2,7 is szép teljesítmény, különösen a 2005-ös 1,5 százalékos növekedés után.

Magyarország

Azzal kapcsolatban pedig, hogy Magyarország megítélése szélsőséges-e vagy sem, talán nem csak az egyes évi eredményeket kellene nézni, hanem ezek trendjét is. Ahogy te is írod például a csehek már voltak sereghajtók, most mégis előttünk vannak. Szerintem ez a trend az aggasztó, de szerencsére többek közt a Magyarország Holnap is éppen erre keres megoldást.

Liszabon

Egyébként szerintem is heroikus munkát öl az EU az innováció fellendítésébe. Gyakorlatilag naponta botlok újabb és újabb honlapokba, amelyek valamilyen módon a liszaboni célokat kívánják elősegíteni. Tegnap éppen azon gondolkoztam, hogy ez már kezd egy kicsit sok lenni. Lehet, hogy egyszerűen máshogy kellene próbálkozni. Persze annyira nem ismerem az egyes programokat, hogy valóban meg tudjam ítélni a hatásukat, így konstruktív ötletem sincsen.