Az igazán felhasználóbarát vállalat…

2007. február 7.
Katt: nyílt szabvány, Gondolat
Nincsenek megjegyzések »

lódít.

Steve Jobs az Apple vezetője a minap írt egy cikket, amelyben az iPodba épített DRM technológiát a zenekiadóknak rója fel.

The rub comes from the music Apple sells on its online iTunes Store. Since Apple does not own or control any music itself, it must license the rights to distribute music from others, primarily the “big four” music companies: Universal, Sony BMG, Warner and EMI. These four companies control the distribution of over 70% of the world’s music. When Apple approached these companies to license their music to distribute legally over the Internet, they were extremely cautious and required Apple to protect their music from being illegally copied. The solution was to create a DRM system, which envelopes each song purchased from the iTunes store in special and secret software so that it cannot be played on unauthorized devices.

Jobs elismeri, hogy ez nem egy igazán jó megoldás, és három lehetőséget vázol fel.

  1. Marad a jelenlegi rendszer, ahol a Microsoft, az Apple és a Sony saját DRM-mel védett zenét árulnak a saját honlapjaikon, amit csak a saját zenelejátszóik játszanak le.
  2. Az Apple megosztja a DRM rendszerét a versenytársakkal, így egy közös szabványt alakítanak ki.
  3. A zenekiadók nem követelik meg a DRM támogatását.

Steve Jobs a második lehetőséget nem tartja megvalósíthatónak. Szerintem ebben teljesen igaza is van. (Túl könnyű lenne feltörni a rendszert, ezt pedig nem vállalhatja.)

A másik két pont viszont szerintem sántít. Az első pontnál Jobs a mellett érvel, hogy egy tipikus iPodon a zeneszámoknak kevesebb mint 3%-a védett. Ezt pedig nem lehet lock-innek nevezni.

[…] under 3% of the music on the average iPod, is purchased from the iTunes store and protected with a DRM.Ugyanakkor később azt állítja, hogy 2006-ban az eladott zenék 10%-a volt DRM-mel védett.

In 2006, under 2 billion DRM-protected songs were sold worldwide by online stores, while over 20 billion songs were sold completely DRM-free and unprotected on CDs by the music companies themselves.

Valószínűleg mind a két arányt illetően igaza van,. Ez mindössze azt jelenti, hogy az emberek nem cserélik le évente teljes zenegyűjteményüket (ettől a megállapítástól azért nem kell hasraesni), hiszen az elmúlt években vásárolt DRM-mel védett zene, habár a zenék 10%-a, mégis az összes általunk hallgatott zenének kevesebb, mint 3%-a. (A lecserélés ütemét valójában még ez sem teszi teljesen helyre, hiszen sok CD-vásárló azért CD-t vesz, mert nincsen iPodja, de ez annyira nem fontos.)
Miután a fenti 10 százalék 75 százalékát az iTunesról vásárolták, ezért azt mindenképpen elmondhatjuk, hogy a felhasználók egészen lassan cserélik le a zenegyűjteményüket.

Természetesen arról nincsenek adatok, hogy a 3%-ból mennyi volt az új szám az iPodokon, pedig ez lenne az igazán izgalmas kérdés. Ez mutatná meg azt, hogy a felhasználókat az Apple képes lesz-e magához láncolni vagy sem.

Jobs összességében azt állítja, hogy ő leginkább a harmadik pont megvalósulásának örülne, mert ez lenne mindenkinek a legjobb. Habár abban egyetértek vele, hogy a fogyasztóknak valóban ez lenne a legjobb, ugyanakkor szerintem ő ezt annyira nem szeretné. Pusztán azért írhatja ezt, mert az Apple imidzse ezt megengedi/megköveteli, és amúgy sincsen mitől félnie, a kiadók valószínűleg úgyse fognak belemenni a DRM elvetésébe.

Habár a fenti három lehetőség közül én egyértelműen a harmadikat támogatom, szerintem az a kiadók lobbitevékenységének eredményeként még hosszú ideig nem lesz elérhető. ugyanakkor van egy Jobs által nem említett megoldás is, ez pedig a DRM-rendszerek közti korlátozott átjárásról szól. Vagyis, ha én le szeretném cserélni az iPodomat Zunera, akkor bemegyek az Apple vagy a Microsoft boltjába, ahol szépen átkódolják a számaimat. Sőt, igazából még csak erre sincsen szükség, az is bőven elég, ha az iTunes honlapja (az én engedélyemmel) elküldi az általam megvásárolt zenék listáját a Zune honlapjának. Így onnan a számokat azonnal letölthetem.

Ezt a megoldást lehet még tovább is bonyolítani, pusztán az adatmegosztás szintét kell növelni. Persze egy idő után már alaposan elkezdenék izgulni a személyiségi jogaim miatt.