Akkor jöjjön a beígért levél!

Múlt csütörtökön megjöttem Toulouseba egy korábbi Rajkos lakásába. A város nagyon izgalmas. Egészen mediterrán hangulata van; sok kis utca, kávézók, napsütés, emberek mindenhol. Nagyon jó helynek ígérkezik. Aztán jött a másnap, ami eltartott két napon át: folyamatosan esett. Ez sajnos nem volt olyan szórakoztató.

Időközben megismerkedhettem a franciaországi élet legnagyobb nehézségeivel, a lakásszerzéssel. Toulouseban 140 000 diák keres ilyenkor szállást, ennek eredményeként a lakások jellemzően 2 nap alatt elkelnek, és a lakástulajdonosok kedvükre válogathatnak a jelentkezők között. (Szívásos a piac. ) Itt az a szokás, hogy
ahhoz, hogy valaki kiadja neked a lakását a kauciót és a szerződésen túl szükséged van francia fizetési papírokra, ha pedig ilyennel nem rendelkezel, akkor egy kezesre, akinek van francia fizetési papírja.

Persze egy magyar diáknak ilyen alapból nincsen. Ezen túl az sem egyszerű, hogy szegények a Vásárcsarnok melletti turistáknak magyarázó magyar öreg néni szintjén fogják, hogy nem értesz mindent franciául. Vagyis ha visszakérdezel, akkor elmondják még egyszer ugyanazt, utána pedig egyre hangosabban mondják. Ezek után nehéz jó benyomást hagyni szegényekben.

De rájöttem, hogy a hazai viszonyokat meg sem próbálják leellenőrizni, azonnal lett lakásom. Behazudtam nekik, hogy otthon igenis van fizetésem, és amúgy is egy fiatal kutató vagyok. Ezt pedig azonnal be is vette az első ember, aki egyébként egy nagyon kedves kis lakást ajánlott. Szóval, hamarosan meglesz a szerődés.

Ja, persze a kezes kérdését is meg kellett oldani. A helyzet szépsége, hogy az egyetemen van egy 2000 €-s fizetésű tanulmányis néni (ez viszonylag alacsony fizu, a phd diákok is ennyit kapnak), aki mindenkinek a kezese. Gyakorlatilag esélytelen, hogy bárki helyett is helyt álljon. (pl: nekem 460€ a lakbér, és erre jön még az áram és a
gáz, persze kapok valami 150€ állami támogatást is)

De a lakástéma egyébként tök lényegtelen, csak nagyon örülök a megtalált lakásnak. Szóval olvassatok tovább, hátha a többi izgalmasabb lesz. (Azt ígérem, hogy rövidebb.)

Toulousenak van egy olyan érdekessége, hogy féluton helyezkedik el a Pirreneusok és a tenger között, mindezt olyan távolságban, hogy napsütésben a hegyek látszanak. (A tenger csak azért nem, mert nem magas. )

Éppen azon gondolkozom, hogy a hétvégén Párizsba menjek nagyon sok pénzért, a tengerhez sok pénzért, vagy inkább játsszak csóró (inkább lusta) egyetemistát Toulouseban. Magamat ismerve az utolsó lesz, különösen, mert a vendéglátóm (és a haverjai) hétfőn adnak le valami nagy dolgozatot, így társaság nélkül lennék, ha elhagyom a várost. Amíg itt vagyok addig persze egészen hatékonyan hátráltatom őket a
munkájukban. Mielőtt megjöttem nem volt net a lakásban, aztán két nap alatt sikerült  szerezni netet. Azóta ők is folyamatosan az indexet olvassák, azt pedig senki sem bírja ki, hogy ne beszélje át a hazai történéseket (általában velem, mert a többiek írják a dolgozatukat ).

Egyelőre ennyi. Az egyetem majd csak októberben kezdődik, alapból meg is hívtak egy Nobel díjas faszi vendégelőadására. Kíváncsian várom! (Azt már otthon megtanultam, hogy ha tudok kezdjek el vele egyszerűen beszélgetni, mert általában nem csőlátásúak az ürgék, hanem valóban zseniálisak.)

Szóval jól érzem magam, mostanában a nap is folyton süt (25-28 fok lehet), és olvasom az indexet.

No ennyi, majd még írok! (És ha otthon leszek, akkor jó eséllyel megnézlek majd benneteket. )

sziasztok,